A Hét Főbűnös,
vagy más néven a Hét Halálos Bűn az ókori keresztény tanításokban gyökerező
fogalom, mely hét bűnt sorol fel, amelyek a lelki romlás forrásai lehetnek.
Ezek a bűnök az irigység, a kapzsiság, a torkosság, a harag, a türelem
hiánya, a bujaság és a kevélység. A katolikus egyház szerint ezek a bűnök
szembe megynek Isten parancsaival és korlátlan vágyakat képviselnek. Az
irigység az egyik legelső főbűn, amely azt jelenti, hogy nem tudunk mások
boldogságával együtt örülni és saját hiányosságainkat másokhoz hasonlítjuk.
Ez gyakran gyűlöletet és rosszindulatot szül mások iránt. A kapzsiság azt
jelenti, hogy sosem elég nekünk abból, amink van. Mindig több pénzt, hatalmat
vagy anyagi javakat akarunk, anélkül hogy értékelnénk amit már birtokolunk. A
torkosság a mértéktelenséget jelenti az étkezésben és az italban. Az ember
nem tudja kontrollálni vágyait és túlzottan élvezni kívánja az élvezeteket. A
harag arra utal, ha valaki elfojtja dühét és bosszút esküszik másokra. Ez
ártalmas lehet mind fizikailag mind lelkileg. A türelem hiánya azt jelenti,
hogy valaki nem képes kezelni a nehézségeket és ingerlékeny vagy agresszív
lesz másokkal szemben. A bujaság arra utal, ha valaki túlzottan adódik az
élvezeteknek és kielégítést keres testi vágyainak követésében. Végül de nem
utolsósorban a kevélység azt jelenti, ha valaki önhittségből magát Istennél
jobbnak vagy fontosabbnak tartja másoknál. Ez vezethet gőgösséghez és
elkülönüléshez másoktól. Fontos megérteni ezeket a bűnöket és igyekezni
elkerülni őket az életünk során. Az önfegyelem és az önreflexió segítség
lehet abban, hogy ne essünk bele ezekbe a romboló magatartásformákba. Álljunk
meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, hogy vajon mi lehetne az igazi
boldogság forrása az életünkben, és hogyan kerülhetjük el ezeket a csapdákat.
