Ha hallottál már a
„Tizenhárom okom volt” című sorozatról vagy könyvről, akkor
valószínűleg már találkoztál Hannah Baker nevével is. Hannah egy tinédzser
lány, aki öngyilkos lett, és hagyott maga után tizenhárom kazettát, amelyeken
elmagyarázza, miért döntött így. Az eseményeket visszafelé időrendben meséli
el, és minden kazettán egy-egy személyt vádol meg abban, hogy közvetve vagy
közvetlenül segített az öngyilkosságában. Hannah története felveti számos
fontos kérdést a mentális egészséggel és a kiközösítéssel kapcsolatban. Az ő
története rámutat arra, hogy mennyire fontos figyelmet fordítani arra, hogyan
bánunk egymással, milyen hatással lehetnek mások szavai és tettei ránk. Az
első lépés az lenne, hogy felismerjük és elfogadjuk, hogy minden
cselekedetünknek következményei vannak. A szavaink és tetteink mennyire
lehetnek fájdalmasak másoknak. Fontos lenne megtanulni empátiát érezni mások
iránt, és megtanulni kommunikálni a problémáinkról. Hannah Baker története
emlékeztet bennünket arra, hogy sosem tudhatjuk pontosan, mi zajlik valakinek
a fejében, és hogy egy kedves gesztus vagy egy meghallgatott sztori mennyire
tudja megváltoztatni valakinek az életét. Éppen ezért fontos odafigyelnünk
egymásra és segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rá. Legyen szó
barátról, ismerősről vagy családtagról, mindannyian hordozhatunk egy kis
fényt mások életében. Hannah Baker emlékeztet minket arra is, hogy sosem késő
változtatni a viselkedésünkön és megbocsátani azoknak, akik bántottak minket.
Mindig létezik lehetőség az újrakezdésre és a pozitív változásra. És ha
valaki segítséget kér tőlünk vagy jelez valamilyen problémát, ne hagyjuk
figyelmen kívül – hiszen egy kis empátia és támogatás milliókat jelenthet
valakinek. Hannah Baker története tehát nemcsak egy fiatal lány tragédiája –
hanem egy figyelmeztetés is arra nézve, hogy mik azok a dolgok, amelyek
igazán fontosak az életben. Legyen szó barátokról vagy idegenekről –
mindenkinek van szüksége szeretetre és elfogadásra. És ha mi magunk képesek
